ÉRDEKESSÉGEK VIZEINK MÚLTJÁBÓL....

(Forrás: „Vizeink krónikája” Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény Bp. 2001 Szerkesztette: Fejér László )

 

• II.-III. század

  Valamikor a víz gyógyító, életet megújító erejének nagy kultusza volt. A vizeket Isten ajándékának, lakhelyének vagy az isteni erő forrásának tekintették. A kelták a görög-római napistent, Apollót, aki a gyógyítás egyik istene volt, a források és gyógyvizek oltalmazójaként tisztelték. Társa Sirona istennő volt. Alakjukat megtaláljuk az Aquincumban, a római fürdő forrásai fölé emelt oltárokon. Források, gyógyfürdők kedvelt gyógyító istenpárosa volt a görög eredetű, de rómaivá vált Aesculapius és Hygeia is. ( Nevéből ered „higiénia” szavunk!) A vizek római istene Neptunus volt. A hajózás és halászat védelmezőjét szobrokon, domborműveken szigonnyal és halászhálóval a kezében

  szokták ábrázolni.

   

• XI. század (1095.)

  Kálmán király dekrétuma első könyvének 16. fejezete a monostoroknak vagy egyházaknak ajándékozott halászó vizek elvételéről rendelkezett, miszerint csak annyit tarthattak meg, amennyi a mindennapi élethez szükséges, a felesleget pedig vissza kellett adják a királynak. E rendelkezés alól kivételt csak a Szent István által adományozottaknál tett.

•  

• XII. század

  Midőn Szent László király a kunokkal hadakozott Füged és Visznek környékén, serege ellankadt a szomjúságtól és szétszóródni készült. Ekkor a király néhány meghitt vezérével a Kallók völgyén fellovagolt a vízválasztó gerincére, de sehol vizet nem talált. Ekkor imára fogta a dolgot, majd átszellemülten felkiáltott: A Magyarok Istene nem hagyhat el bennünket!- s kardjával több helyen a törmelékes hegyoldalba döfött. Csodák csodájára azokon a helyeken, ahol a kard belefúrt a kövek közé, azonnal kristálytiszta források bugyogtak elő, s bőségesen ellátták a sereget. A frissen született Bene-patak a magyar sereggel együtt haladt egészen a kun tábor közeléig, de azután Visznek környékén elnyelte a föld. A szomjúságtól elernyedt kunokat szétverte a magyar sereg.

   

• XIII. század (1268 január 6.)

  A zajló Duna jege feltorlódott, és a jeges ár

  elöntötte a Buda és Pest közötti Margitszigetet

  (akkori nevén Nyulak szigetét) az ott lévő

  apácakolostorral együtt. A Pray-féle Szt. Margit

  asszonynak halála előtt három esztendővel

  karácsony után lőn nagy árvíz úgy, hogy bejüve

  a clastromba az szolgáló lányoknak nagy udvarára...A monda szerint a víz leapadása után Szt. Margit megjósolta az áradás megismétlődését,

  amely valóban be is következett.

   

•  

• XIV. század (1328)

• Egy oklevélben először fordult elő Hévíz (Heu-wyz) település neve, amely folyó, meleg forrásvizet jelentett a régi magyar szóhasználatban.

   

• XV. század (1416)

  Luxemburgi Zsigmond királyunk vízművet építtetett budai palotájába. Hartmann Steinpeck nürnbergi csőkovács mesternek ezer rajnai forintot utaltatott ki a budai Várhegyre kiépített vízvezeték munkálataiért. A nürnbergi csőkovács munkája közel két és egynegyed millió liter víz felcipelésével volt egyenértékű. Az országban így elsőként Buda rendelkezett szivattyús vízvezetékkel.

   

• XVI. század

  „….a Tisza, amikor a síkra kiönt, minden helyet nemcsak vízzel tölt meg, hanem halakkal is. Ahol pedig tavat képez, mielőtt vize leapadna és visszatérne a folyó medrébe, a parasztok bizonyos rekeszek építésével akadályozzák meg azt, hogy a visszahúzódásakor a halak is visszamenjenek. Tehát épp úgy tartják itt a halakat, mint a halastavakban...”

  Georgius Wernherus, 1551.

• XVII. század

  A budai történelmi fürdők egy része a török hódoltság alatt épült, és bővítés után ma is működik.(....) Az egészséget ill. a gyógyítást szolgáló mohamedán fürdőzés szabályait a Korán tartalmazta. A kádfürdőt nem használták, s oldalt izzasztófülkékkel (hamam) ellátott lépcsőzetes, nagy medencés fürdőkben fürödtek. A fürdést mindig kiegészítette a masszázs és a hidegvíz-leöntés. ( Ilyen török-kori fürdő pld. a Rudas - a Rác - és a Császár- fürdő.)

• XVIII. század

  A vízimalmok nagyon kicsi vízfolyásokon, patakokon is telepíthetők voltak, csak egy keresztgáttal fel kellett duzzasztani a vizet és egy csatornán a malomkerékre kellett engedni. A vízimalmok megbízhatóan és jól működtek, és nem csupán őrlésre, hanem számtalan egyéb igény kielégítésére is szolgáltak. Fűrészmalmok vágták az erdő fáját gerendává és pallóvá, zúzómalmok aprították a bányák érceit, kallózómalmok lazították a kendert, de működtettek olajprést, kovácsfújtatót, szövőgépet és vízemelő szivattyúkat is.

• XIX. század

  A „jeges” a találékony soroksári svábok foglalkozásaként lett ismert. Többnyire karácsony után fogadta fel a gazda a jégtörő embereket, akik baltával feltörték a Duna 10-20 centiméteres jegét, majd jégcsáklyával a partra húzták. Itt kocsikra pakolták, majd elszállították a néhány száz méterre lévő náddal fedett jégvermekhez. A jeges paraszt kétnaponta, nyáridőben naponta indult be a városba eladni a jeget. Vevőik között megkülönböztetett helyet kaptak a mészárosok és a fogadósok.

   

• XX. század

  1980. június 13-án ünnepélyesen felavatták a Fővárosi Vízművek legnagyobb, 80 000 m3-es

  Gellérthegy-Sánc utcai víztároló (ellennyomó) medencéjét.