A forradalom kitörése
A másnap délután három órakor kezdődő tüntetés pesti résztvevői a Petőfi-szobornál találkoztak, a Műszaki Egyetem hallgatói pedig az egyetem elől indultak a Bem-szoborhoz. A lakosság, a járókelők örömmel üdvözölték az elhaladó tüntetőket, és a támogatásukról biztosították. A Bem-szobornál Veres Péter, az Írószövetség elnöke ismertette az Írók kiáltványát, majd Zbigniew Herbert lengyel író szólt a tömeghez. Közben az egyetemisták 16 pontját osztogatták a tüntetőknek. (Meghallgatható: Koós Károly, műegyetemi hallgató visszaemlékezése az október 23-i eseményekről).A Bem-szobortól a Kossuth térre, az Országház elé vonult a tömeg, és Nagy Imre beszédét követelte, aki viszont nem tartózkodott a Parlamentben. A lakására mentek el érte, ő azonban csak a pártvezetés hívására volt pár szót szólni a tüntetőkhöz. Ebben, az 1953-as kormányprogramokhoz való visszatérést szorgalmazta, és hazatérésre szólította fel az összegyűlteket. Beszéde végén a Himnusz eléneklését kezdeményezte. A tüntetők nagy része azonban nem tett eleget Nagy Imre kérésének és a Kossuth térről a Sztálin-szoborhoz vonultak, ahol már megkezdték a szobor ledöntését. A szobrot a Nemzeti Színház elé vitték, ahol feldarabolták. A tömeg másik része eközben a Rádióhoz vonult és követelte a 16 pont beolvasását, de a Rádió vezetősége ezt elutasította. Este 8-kor ehelyett Gerő Ernő beszédét közvetítették, aki a tüntetést soviniszta megnyilvánulásnak nevezte. Közben katonákat és ÁVH-sokat rendeltek a Rádió védelmére, akik közül a katonák egy része átállt a tüntetők oldalára, az ÁVH - sok azonban tüzet nyitottak rájuk. A Rádió a hajnalig tartó harcok során a tüntetők kezére került. Eközben összehívták a Központi Vezetőség ülését, amely ismét Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnöknek.